motorblokk - G-Portál

fotó: DPPI

A 333-as rajtszámú Nissant vezetô Palik László születésnapját ünnepelték a szünnapon

Atar, reggel 8 óra. Ébred a tábor – a csapatok többsége megengedheti magának azt a luxust, hogy szombaton egy kicsit tovább aludjon a megszokottnál. Csak azok dolgoztak éjszaka is, akiknek valami nagy problémát kell megoldaniuk, a többiek pihentek.
Hogy mit lehet annyit dolgozni, amikor látszólag sem az autóknak, sem a motoroknak nincs bajuk? Nos, ezen a napon gyakorlatilag új járműveket építenek. Kicserélik a létfontosságú alkatrészeket, mindent ellenőriznek, amire hét közben nem volt lehetőség.

De mindenekelőtt lezuhanyoznak, és megreggeliznek. A fából épített bódék előtt hosszú sorok kígyóznak, mindenki vízre vágyik, hiszen az előző két nap tomboló szélben nem lett volna sok értelme mosakodni, pontosabban maximum két percig tartott volna a tisztaság. A zuhanyzó padlója döngölt föld, amelyet megpróbáltak valamilyen anyaggal megszilárdítani, de ennek a hatodik ember után már nincs túl sok látszatja. De nem baj, így is komfortos, kivéve, ha a dupla zárszerkezet két részét úgy egybecsavarozzák, hogy hiába csukjuk be belülről, kívülről ugyanúgy ki lehet nyitni.

Számokban

125 jármű adta fel a Dakar-ralit a szombat déli állapot szerint (68 motor, 42 autó és 15 kamion)

589 kilométeres szelektív szakasz vár a mezőnyre vasárnap, a pihenőnap után

3 hatalmas repülőgéppel érkeztek a turisták a szünnapra, hogy megnézzék, milyen a tábori élet

Két nap után azonban már ez sem számít, meg az sem, hogy a víz jéghideg. Legfeljebb egy kicsit gyorsabban kapkodjuk a levegőt. Zuhany után reggeli: sok lehetőség közül lehet választani, tojásrántotta, sonka, sajt, dzsem, méz, joghurt, gyümölcsök – kinek mihez van kedve. Minden nagyon nett, az étkezősátor kétszer akkora, mint szokott lenni, mivel a szünnapra turisták érkeznek.

Elsősorban a mezőnyre kíváncsiak: teljes Szahara-kollekcióban masíroznak a jó előre felépített sátraik felé, amelyekben hálózsákok, ágyak várják őket. Hatalmas bőröndökkel jönnek – nagyobbakkal, mint amekkorákat a két és fél hétre érkezőknek engedélyeznek a rendezők – s mindez két napra.
Palik László megjegyzi: ő is így kezdte, két hatalmas táskával jött az első Dakarjára öt évvel ezelőtt, és egyetlen fontos dolgot sem hagyott otthon, lapult például a táskájában egy „Hogyan éljük túl a kilátástalannak tűnő helyzeteket?” című könyv. Na jó, lehet, hogy a címe nem ez volt, de a lényege igen. Nem sok hasznát vette a Szaharában. Azóta már jól tudja, itt más szabályok érvényesek, mint bárhol máshol a világon.

Paliknak egyébként szombaton volt a 45. születésnapja: a csapata kisebb ünnepséget rendezett a tiszteletére: a reggelire kapott palacsintába négy gyertyát szúrtak, és még énekeltek is. Az ezüst Nissan pilótája elfújta a gyertyákat, és bár nem árulta el, közben mit kívánt, nagy tétben fogadhatnánk rá, hogy az köztük volt: szeretné befejezni a Dakart.

Még nyolc nap választja el ettől.
Szalay Balázséknál is nagy munka folyik: az Opel Antara apró darabokban van, nehéz elhinni, hogy néhány órán belül ismét autó lesz belőle. A navigátor, Bunkoczi László megjegyzi: ha neki kellene öszszeraknia, egy hét múlva sem végezne. És köszönet sem sok lenne benne, az biztos. A szervizcsapat azonban serénykedik, új differenciálművek, új váltó, új osztómű, új kormánymű kerül az autóba, és lassan kezd összeállni minden.
Az amerikai Robby Gordon mérnöke este még ránéz a motorra, hogy a páros teljes lelki nyugalommal állhasson oda a vasárnapi szakasz rajtjához.
A kamionokkal nincs sok munka: ezek az MAN-nok szinte mindent kibírnak, így aztán Szobi Balázséknak egy kicsit lazább napjuk van, a másik két egység ellenben nem pihen.

A motorosok is serénykednek, és némi bizonytalansággal tekintenek a jövőbe: egyikük sem tudja, mi vár rá az elkövetkező napokban. Kátai Péter azért, mert tavaly nem ért el idáig, Dési János azért, mert korábban még nem indult a Dakaron, sőt soha életében nem versenyzett Afrikában. Számára minden újdonság, a pénteki homokviharban el is tévedt, ahogy kell, de jól van, itt van Atarban, és ez a lényeg.

Amikor azt mondják nekik a tévések, hogy üzenhetnek haza, mindketten azt mondják: ne aggódjanak értük az otthoniak, ha eddig eljutottak, most már végigcsinálják. Mások sült krumpliról és rántott húsról álmodoznak, megint mások meg a saját ágyukról, a saját fürdőkádjukról.
A négyszeres Dakar-győztes Ari Vatanen meg arról, hogy lesz ennél szerencsésebb versenye is. A legendás pilóta egy év kihagyás után az idén a Volkswagen színeiben tért vissza a sivatagi show-ra, ám pénteken kigyulladt és porrá égett az autója. Az első hírek még balesetről szóltak, utóbb azonban kiderült, nem volt semmiféle esés, a Touareg egyszerűen tüzet fogott, és a lángok pillanatok alatt végeztek vele: jóformán csak a váza maradt meg. Vatanen azt mondta: neki és Fabrizia Ponsnak néhány másodperce volt csak arra, hogy kiugorjon az autóból.

A finn pilóta vasalt ingében, elegánsan üldögél az étkezősátorban, és rezignáltan hagyja, hogy aki csak arra megy, megveregesse a vállát, és vigasztalja egy kicsit. Hamarosan elrepül Dakarba – de sokkal szívesebben érkezett volna oda négy keréken, lehetőleg valami jó pozícióban…

– Vezető pozícióban a pihenőnapon. Számított erre?
– Őszintén mondom, nem, de nagyon jó érzés – mondta mosolyogva a dél-afrikai Giniel de Villiers. – Persze, az időbeli különbségek minimálisak, és noha közvetlenül mögöttem a csapattársam, Carlos Sainz áll, a Mitsubishi pilótáira is figyelnünk kell.

– Mindenki azt hitte, hogy a pénteki nap már a Mitsubishiké lesz, hiszen az tipikusan nekik fekvő pálya volt. Ennek ellenére ön nyert. Ennyit fejlődött az utóbbi egy évben Volkswagen?
– Igen, nagyon sokat. Persze, bizonyos helyeken még mindig gyorsabb az ellenfél, de nekünk sincs okunk a szégyenkezésre.

– A küzdelem rendkívül szoros. Hogyan lehetne növelni a különbséget?
– Őszintén mondom, nem tudom. A mezőny elejében csak profi pilótákat és profi autókat találunk, itt már nehéz előnyt kovácsolni akkor, ha az ellenfeleknek nincs gondjuk. Az semmiképpen sem megy, mint néhány évvel ezelőtt, hogy egy-egy szakaszon tizenöt-húsz perces előnyöket lehetett összegyűjteni. De végül is az teszi igazán izgalmassá a versenyt, ha szoros a küzdelem.

– Mi a taktikája az előttünk álló nyolc napra?
– Szeretném folytatni a megkezdett utat, nem állni meg és nem hibázni. Ha ugyanis itt akár csak egy szakaszon is hosszabb ideig vesztegelsz – technikai probléma, ásásra, egyébb akadályra gondolok –, gyakorlatilag elszállnak az esélyeid a végső sikerre.

Giniel de Villiers, az összetettbeli éllovas az autósoknál

Aktívan pihentek a magyarok

Pihenő volt szombaton a Dakar-ralin, a csapatok azonban nem henyéltek, hiszen fel kellett készíteni a járműveket az előttük álló nyolc napra. A magyar indulók közül még két autós páros, két motoros és három kamionos trió van versenyben.

Számokban