Hogy érzed magad? Úgy, mint egy autóversenyző, aki elindul a Dakaron és kiesik a negyedik napon! Úgy, mint aki egy évig készül egy feladatra, igyekszik mindent megtenni, hogy sikerüljön. Úgy, mint aki tudomásul vette, hogy kisebb-nagyobb hiányosságok voltak a felkészülésben, de bízott benne, hogy minden rendben lesz. Aztán mégsem! Ezekben a napokban van a világon néhány tucat ember, akitől ezt meg lehetne kérdezni, nos ezek közé tartozom most én is! És ez akkor sem nagy öröm, ha csak néhányan vagyunk a világon. Hogyan értékeled - a kiesésed óta - autós történéseket a Dakaron? Nagyjából minden úgy alakult azóta, ahogyan vártam. Talán annyi a különbség, hogy De Villiers-t vártam első helyre, de a technika nála is közbe szólt. A technika a legjobbakat is megtréfálhatja. Ez van. Mi a véleményed a magyarok teljesítményéről? Mondok én most valami érdekeset! Lehet, hogy ezzel sokan és sokszor fognak vitatkozni, de abban is biztos vagyok, hogy a többség egyet fog vele érteni. Minden emberben, aki elindul ezen a versenyen - függetlenül attól, hogy amerikai, japán vagy afrikai esetleg magyar - van valami közös: a megszállottság, a kalandvágy a vezetés szeretete. Ebben hasonlóak vagyunk mi négyen is, akik autókkal indultunk idén. Mi a különbség? Nyilván nem csak az, hogy én most kiestem és ketten még mindig mennek. A különbség az, hogy a Szalay Balázs professzionális szintre emelte a versenyzéssel kapcsolatos saját marketing és reklám tevékenységet, a Palik Laci professzionális szintre emelte a saját média és sajtó tevékenységét. Mindketten arra törekszenek, hogy végig menjenek a Dakaron, hogy biztosan célba érjenek. Én is igyekszem mindenben eleget tenni a támogatóimnak, mindenben kiszolgálni a szurkolóimat, de nem a biztonságos célba érés a célom, hanem a minél jobb helyezés elérése. Ezért aztán nyomom, ahogy a csövön kísér. Ez a "kissanyis". Engem ezért szeretnek az emberek és nem a marketing vagy sajtó tevékenységemért. Végiggondoltad-e már hogy hol hibáztál? Autóversenyzőként nem hibáztam. Csapat tulajdonnosként követtem el hibákat. És hát ez a selejt bosszúja: akárki is hibázik, mindig minden rajtam csattan. Ebben az esetben sem az a fontos, hogy ki, mit rontott el csapatból, hanem az, hogy a "kissanyi" kiesett. Sajnos. Ez évi tervek? Az előbb elmondtam, hogy az én lényegem a győzni akarás. Menni, menni, menni! Nyilván tanultam a történtekből, lesznek körülöttem változások, de indulok idehaza is - meg akarom védeni a bajnoki címemet - és indulok a világkupán is. Tavaly már voltam második a világkupa futamon. Itt már csak egyet kell lépnem. Ja, és készülök a Dakarra. Autócsere? Engem sajnos nem támogat a Nissan. Úgyhogy mindaz a hír, ami velem kapcsolatos és pozitív, az ajándék a Nissannak. Arra tekintettel, hogy nekem teljesen saját fejlesztésű az autóm, a tudás, ami ehhez kell az, az enyém. Soha ennyire közel nem voltam még az autóváltáshoz, mint most! Vannak már fejlemények ezügyben... Navigátorcsere? Cegó régi társam. Sok szép eredményt értünk el együtt. Alapvetően magammal kapcsolatosan is át kell gondolnom a jövőt. Aztán ha ezzel megvagyok, jön szépen sorba minden és mindenki más is. Még valami? Köszönöm a támogatást a támogatóimnak és a rajongást a szurkolóimnak! Ja, igen még egy dolog: iszonyatos érzés kiesni és hazajönni és ezen nincs mit szépíteni.